A vívóév utolsó nagy eseményén is túl vagyunk, a hagyománnyá vált minibajnokságunkkal. A fegyverforgatásban még csak minimális tapasztalatokat szerzett – mostantól már nem – újonc vívóink, intuitív alapon, saját fejük után menve, persze a szabályok betartásával kell, hogy megvívják egymással a csörtéiket.
Az idén, mivel a technika lehetővé tette, könnyített párbajtőr fegyvernemben, csapatokban küzdöttek. Vagyis 500 g-os tőrt kellett tudni végig kézbentartani, de bárhova lehetett szúrni, konvenciók nélkül.
A csapatra pedig azért esett a választás, hogy lehetőség szerint kiegyenlítsük a kor- és termet-különbségekből adódó előnyöket. A csapatok beosztását az előzetes ranglista és a tavaly “próbát nem tevő” gyerekek egyenletes elosztásának figyelembevételével állítottam össze (nyilván a csütörtöki tapasztalatok birtokában még okosabb lennék). Kicsit megzavart, és sajnálom, hogy betegség miatt Boldizsár ill. Flóra nem lehettek jelen.
Ennek eredményeként Vajk-Regő-Bendi (Három Testőr, csk.: Vajk), valamint Lackó-Zsombi-Kristóf (Rajtuk múlik, csk.: Lackó) felállásban indult a stafétaszerűen vívott, 45 tusig tartó küzdelem. Az asszókat a két “nagy” párbajtőrözőnk, Gergő és Gergely vezették, cuccaikat kölcsönözték és segítették a versenyzőket Bebe, Samu, Bendi, Regi, Dodó, Hanna, Panna. Leglelkesebb és legmeghasonlottabb segítő ill. drukker Bebe volt, akinek mindkét csapatban jó barátai vívtak.
A küzdelmet végig vezetve 45-32-re a Három Testőr csapata nyerte. Minden asszó mindenkinek hozott találatokat, és bár egyéniben az utolsó két asszóban Kristóf és Lackó jól hajráztak és nyerték volna, az akkora már jelentős hátrányt nem tudták ledolgozni.
Vajk kiegyenlítetten hozta a tőle várt pontokat, Bendi is szépen és okosan kihasználva baljából adódó előnyét megszerezte az 5 pontokat Regő pedig nagyszerű lábmunkával, sok pontos szúrással végig irányítóként a bajnokság legjobbja volt (a bírók a végén számoltak indexeket, ebben Regő +6, a +4-as Vajk előtt). Lackó a versengés végére talált magára, szemüvegesként és első beöltözőként érthető volt zavara, sokkal több van benne, mint amit most láttunk.
Talán Kristóf és Zsombi is megilletődöttek voltak (talán túl nagy feneket kerítettünk a dolognak…), náluk a szúrások pontosítása az, ami most segíthetett volna, de lelkesedésük végig töretlen volt ( a tét terhe alól felszabadult Zsombi Bendivel vívott barátságos küzdelme győzelmet is hozott számára).
Az eredményhirdetés után, ahol Szilágyi Áron 2012-es Kard Olimpikonunk jókívánságaival és aláírásával igazolt emléklapot kaptak a versenyzők, jött a szabad vívás, ahol nagy örömömre majd 8 óráig mentek az asszók kezdő és gyakorlott vívók között (sőt, ment volna ez tovább is – na majd jövőre, erről fog szólni az év!).
A segítőknek köszönöm az együttműködést, a versenyzőknek a részvételt és gratulálok az eredményekhez!
A bácsi
Képek hamarosan…
Vélemény, hozzászólás?