A hétvégén zajlott – immár második alkalommal, részben győrújbaráti pástokon – a tavaly hagyományteremtő céllal megrendezett 3 fegyvernemes országos B kategóriás vívóverseny újabb fordulója a győri egyetemi csarnokban. A versenyt több, mint 130 résztvevő tisztelte meg, elsősorban felnőttek – bár itt nincs korosztályos elkülönítés, mindenki egyben vív. Sok a ranglista vezető klasszis vívó, a legjobb eredmény talán a párbajtőr Európa bajnoki cím volt.
Az első nap az egyéni versenyszámoké volt, itt GYDSE színekben magam indultam párbajtőrben és a 22. helyen, középmezőnyben fejeztem be a szombatot. Sajnos az idén megfeledkeztem a saját felkészülésemről, a gyerekek versenyeire koncentráltunk, így a csütörtöki edzés utolsó negyed órájában kötöttem be. Ennek ellenére élveztem az asszókat és jól elfáradtam. Ezt a napot Kocsány Gergő is “megemlegeti”, mert a szervezők bizalmat szavazva neki a felnőtt versenyen (csak korosztályától lefele vezethetne asszókat) a női és férfi párbajtőrben is mind csoportot, mind selejtező táblaasszókat is vezethetett hivatalosan, természetesen rendes bírói tiszteletdíjért. Bár Gergő saját bevallása szerint is voltak nehéz pillanatok, itt-ott bírói hiba is, amit természetesen ő maga korrigált, összességében állta a sarat és persze rendesen elfáradt ő is. Szerinte könnyebb vívni, mint zsűrizni a csörtéket. Én mindenesetre elégedett és – újból – büszke vagyok rá.
Vasárnap Gergő mellett egy másik régi tanítványom, a ma már Győrben edzősködő és vívó Rapkay Tamás szegődött mellénk 3. muskétásnak csapattársul – bár végül Integrál fantázianéven indultunk. Habár mindannyian rajta vagyunk az országos B-s ranglistán (Kocsány 89., Rapkay 117., Halász 55.), a prioritásunk nekünk volt a leggyengébb és a táblaösszeállítás rendszere szerint elsőre a legerősebb csapatot kaptuk. Papírforma szerint ki is kaptunk tőlük (45-29), később kiderült, a kupa is az övék lett. Úgy az asszók fele után vált világossá, hogy nem bírunk velük, kár kapkodni: onnantól ki-ki “tét nélkül” vívta az asszókat – élvezetesebb is volt. És mintha csak a tavalyi menetrend ismétlődött volna meg (akkor a soproni Göltl Tamás volt a csapattársunk), onnantól mindent megnyertünk, de hiába, mert a 4-es döntőből az első vereség kizárt minket. Sok izgalmas pillanat volt, szoros asszókkal, többször úgy elfáradva, hogy csak ülve drukkoltunk egymásnak, de megcsináltuk: az 5. hely lett a mienk! Az “ördögi kör” pedig folytatódik, mert csapatversenyért nem jár ranglistás pont, egyéni versenyeken pedig csak nagyon ritkán fordulunk meg, így pontunk nemigen gyűlik. Na nem is ez a cél, csak mondom… nagy csoda lenne, ha ennél előrébb verekednénk egyszer magunkat.
Ja, hogy el ne feledjem: míg tavaly Mackós néven (ti.: mackónadrágban) melegítőnadrágban vívtunk, addig az idén majdnem teljesen szabályosan álltunk fel: csak egy pár hosszú szárú zoknit kellett Gergővel megosztanunk, hogy az elöl lévő lábunkon legyen legalább!
1-2 év és nagyobb lányaink, fiaink, ha kedvet éreznek hozzá, szintén résztvevők lehetnek egy országos versenyen, ahol a cél, hogy jó sok mindenkivel jó sokat vívjunk!
H.Attila
Vélemény, hozzászólás?