Ismét egy maratoni versenyünk volt.
Ködös hajnalban indultunk Pilisvörösvárra, és időben érkeztünk, hogy Titusz a gyermek párbajtőrözők közt a főváros közelében, ennek megfelelő mezőnyben vívhassa az idei első versenyét. Szép és rendezett, jól felszerelt környezet fogadott bennünket és a népes, a főváros közelségét is tükröző mezőny időben kezdett. Később sajnos az egyes versenyszámok követése nehézkessé vált, mert csak itt: Engarde Service lehetett látni (na jó, akinek volt okos eszköze, az azért ezen felül tudott emelkedni 🙂 és itt most is vissza tudtok keresni mindent), és a szóbeli tájékoztatás is sokszor hiányos volt. De végül is a közel 200 fős versenyen előbb-utóbb mindenki megtalálta a pástját és ellenfelét.
Titusznak kicsit fel kellett ébrednie, de aztán már a balkezesek sem fogtak ki rajta, egyre ügyesebben és eredményesebben vívott. A 4-be jutásnál 2 tussal maradt le a győzelemről, így a 8. helyen végzett.
A törpiknél Flóra betegség miatt sajnos nem jöhetett, pedig most a “helyén”, a B mezőnyben versenyezhetett volna, ahol Szandra végig csoport és tábla elsőként a döntőig jutott. Talán a szokásosnál is több mosollyal állt fel az utolsó döntő küzdelembe – ami a versenyzők termetét tekintve tréfásan mondva egy “Dávid és Góliát” harc volt. Szandra szépen fénylő ezüst érmet szerzett – élete első vívó dobogós helyét!
A törpi fiúk is ügyesen vívtak, Marci az egész versenyen higadt és összeszedett maradt – saját megfogalmazása szerint az első asszógyőzelem biztosította számára ezt a lekiállapotot, és ez meg is látszott az eredményeken is: egyetlen csoportkörös vesztes asszóval és sorozatos táblagyőzelmekkel jutott el az elődöntőig, ahol a klubunk szerencsétlenségére Ábellel került össze.
Ábel is magabiztos és kísérletező, eredményes, szerintem “kicsitkevesettámadó” (több asszó is volt, ami lejárt idővel ért véget) vívással veretlenül állt fel Marcival szemben.
Kettőjük közük Ábel került ki győztesen, és egy nagyon szoros döntőben (9:9-ről)- talán elsősorban lelkileg alulmaradva – szintén egy megérdemelt ezüst érmet szerzett.
Marci a 3. helyért vívva megint a korábbi formájában, magabiztosan szerezte meg a bronz érmet.
Serdülő lányaink, Petra és Bori egy jó erős mezőnyben (náluk nem választották szét a hobbi és a versenyengedélyes vívókat) kezdhették a küzdelmeket, ami ezúttal kevés találattal meg még egy figyelmetlenség miatti rossz könyveléssel megspékelve a köztes ranglista végére sorolta őket. Így adott volt a kellően erős ellenfél a továbbiakban és Bori egy MTK-s, Petra pedig egy BVSC-s – mindkettőjüknél 15:11-es végeredménnyel – vívóval búcsúzott a táblától. Így Petra 19., Bori pedig a 20. helyen végzett.
Mindeközben Sára hivatalosan 9.00 órától, Laura, Berci és olykor Julcsi is, nem hivatalosan, de a szervezőknek nagy segítséget adva kitartóan és számomra szimpatikusan és jól bíráskodott, ahol kellett. A verseny végén az egyesületi elnök ezt a munkát külön megköszönte nekem, így ezt ezúton is továbbítom felétek 🙂
Ezzel a múlttal álltunk fel Sárával és Laurával a 19.00 órakor kezdődő Free mezőnyben vívni, amiről sokat lehetne mesélni, de nem eleget ahhoz, hogy minden érthető legyen (nagyon misztikus, igaz?).
Röviden a tanulság annyi, hogy a mértékletesség fontos erény. Mindannyiunk számára, és ez ideális esetben azt jelenti, hogy mértéket kell tartanunk a jóban is, a rosszban pedig ez mérték 0.
De azért volt egy eredményhirdetés is este 9-kor, ahol nekem egy 2., Sárának egy 4., Laurának pedig egy 5. hely jutott.
Köszönöm gyerekek mindannyiótoknak a kitartó, becsületes küzdelmet, a türelmeteket a hosszú nap folyamán, az elfogadást, ahol esetleg nehézségeket, hibákat kellett tolerálni, az állhatatos munkáját a bíróknak és a szülők támogató hozáállását a háttérben, meg persze a fuvarozásban! Gratulálok a megszerzett helyekhez, eredményekhez!
Pár kép Robi (Sára apukája) szemével – nagyon beszédes, jó képek, felidéznek sok eseményt (köszönöm, még több kép itt: Pilis Kupa Robi fotói és ha még küldötök képet, akkor esetleg a többiekről is lesz emlék)
Vélemény, hozzászólás?