Balassi kupa 2016., Esztergom

Ide várom majd (halaszatiszovetkezet@gmail.com címen) az ennél jobb képeiteket, mondjuk ilyenek…

…meg a gondolataitokat (őszintén, jót és rosszat)! A

………………………………..

Szombaton reggel, negyed nyolckor, kellemesen szakadó esőben kezdett gyülekezni a csapatunk az induláshoz. Bepakoltunk és szétosztottuk magunkat a két kocsi között. A „nagyok” kocsijában elég harciasan telt az út, mi lányok nagyon jól szórakoztunk hátul (a fiúk nevében nem nyilatkozhatok, de gyanítom, hogy összenyomott tüdővel, fojtogatva, az előttük lévő ülés támlájába nyomott fejjel, kevésbé élvezték… :-D) Végül nagy csaták és béketárgyalások közepette érkeztünk Esztergomba, a verseny helyszínére.

Becuccoltunk és kezdetét vette az egész napos várakozás (jó, azért vívtak is, de a nap nagy részét a várakozás jellemzi). Én bíróként voltam jelen, és a verseny pozitívumaként a törpici csoportomat tudnám felhozni, akik nagyon lelkesen és tisztán vívtak (látszott, hogy ők tényleg élvezik az egészet).  Aztán egy kisebb incidens után, (ezt már nem részletezném, de könnyebben, elfogadható lenne az ítélet, ha a főbíró, nem ugyanazt csinálná, mint amiért engem leváltott) nem bíráskodtam többet, inkább szurkoltam, és üldögéltem a többiekkel.

Aztán vége lett a várakozásnak, és egy gyors kör után a szálláson, vacsizni mentünk. Este meghódítottuk a bazilikát, magunkhoz méltóan hangoskodtunk, falat másztunk, sapkát lopkodtunk, ugráltunk, elzavartuk a szerencsétlen szerelmespárokat (upssz), és készítettünk vagy 20 csoportképet. A szálláson még egy kicsit társasoztunk, (ja amúgy ott is szerethettek minket, kb. 30 perc alatt sikerült elérnünk, hogy beszóljanak…) meghallgattuk Bellus német prezentációját (a 15 emberből vagy 5 tudott németül). A kicsik visszamentek  a szobájukba, de mi még maradtunk, és hát (nem tudom mi a jó szó arra amit csináltunk, de mindegy, aki ismer minket az érti) elvoltunk. (pl Lacinak csináltunk szülinapi képet, a tudakozót idegesítettük, nem hagytuk apát aludni a röhögésünkkel, meg ilyesmik…)

Reggel egész könnyen összeszedtük magunkat, és reggeli után túrázni mentünk. Mi a sárban, a Sárváriak inkább a betonon, (haha Angry féle szóvicc :-D) de a lényeg, hogy bejártuk Esztergom összes magaslatát, plusz megörvendeztettük a lakókat egy frizbivel, amit az egyik hegyről hajítottunk be a városba. 😀 Ebéd után összeszedtük magunkat a szálláson, sétáltunk egy utolsót, sőt cukrászdáztunk is. Hazafele kicsit több volt a fegyverszünet az autóban, de nem fogyott el az erőnk, és kemény csaták is zajlottak, meg persze az elmaradhatatlan Hello Kitty éneklést sem hagyhattuk ki. Csak hogy keretes legyen a szerkezet, ugyanolyan esőbe érkeztünk haza, mint indultunk. Összességében én nagyon jól éreztem magam veletek, ilyen „fantasztikus” versenyek nélkül pedig nem lenne miről beszélnünk… 😛

Dorka

………………………………………………………..

……………………………………………

Következik Zsuzsi képes beszámolója

hosszas várakozás

a 3 felTÖRekvő ifjú

ugye, mi jó barátok vagyunk…, mert az ellentétek vonzzák egymást. 🙂

kezdődik az ütközet – Balassi már elesett és a felkelését senki sem segítette.

ma már csak emlék

Gergő munka közben

hősiesen helytállt bíróink

a kép nem éles, de az öröm nagy! Bronz!

tisztelet a győzőnek – igazi bajtárs

Konyhajelenet: a POP mozgatja a világot (POP GOES THE WORLD)

Hogyan készül?  sorozatban a zacskós pattogatott kukorica elkészítése téli bundakesztyűben részt láthatjátok

Odaégett? Nem gond! Dorka kisikálja!

Csúcsrajáratás

…………………………………………..

Akkor pár képet én is – Abácsi – ideteszek (másokét is), a többit szóban 🙂

………………………………………………….

Gergő összegzése:

Kipihentség, komolyság, csak a vívásra való koncentrálás, este 9-kor takarodó. Na ezek a dolgok nem szoktak előfordulni edzőtáborainkon…Szóviccek, konkurens edzők és bírók nyílt utálata, felszabadult hangulat, mindent mi csinálunk a legjobban – na ez már jobban stimmel.

Magáról a versenyről túl sokat én sem tudok írni, hiszen bíróként vettem részt, amit mindig nagyon élvezek, bár nem könnyű csak nézni a vívást, sőt egy idő után kifejezetten unalmassá válik. Plusz a csarnok hangzavarát túlkiabálni – tíz másodpercenként Állj! Kész! Rajt! – sem kisebb kihívás, szóval 2 óra körül már nem sok hangom volt, és a nap végére szinte jobban elfáradtam, mintha magam is vívtam volna.

A szervezésről annyit, hogy végeredményben sokban hasonlított a mi Mikulás-kupánkhoz, viszont bíróként jobban beleláttam a szervezés hiányosságaiba: egyrészt lehet hogy van ilyen hagyomány, de nem tartom jó ötletnek, hogy a teljes szervezés egy ember, azaz a főbíró kezében van, főleg ha az illető még maga is vezet asszókat. Kicsit szűkre szabták az időket, így ha az egyik kategória nem végzett időben – márpedig egyik sem végzett – az a következő kategóriát is lassította, és a verseny végére gigantikus késés halmozódott fel…Másrészt a számítógép-alapú versenylebonyolítást is érdemes lenne újragondolni, pl. volt olyan eset amikor a két elődöntő győztesét több mint egy óra alatt sikerült összepárosítani a döntőbe, mivel egy számítógépen dolgozott egy ember mind a négy korkategória két nemének három fegyvernemével (24 különálló verseny, csoport+tábla). A többit csak gondoljátok hozzá…

Mindenesetre az biztos, hogy nem lesz könnyű szállást/ellátást foglalni a jövőben Esztergomban Győrújbaráti Vívósport Egyesület névre, egy darabig emlegetni fognak minket a hotelban (főleg a szimpatikus úr a második emeleti folyosón, illetve bárki, aki a közelünkben tartózkodott) és az étteremben is – bár az tény, hogy sok mindent nem hagytunk az asztalon – a maradék elpusztításáról a fiúasztal gondoskodott, még ha majdnem bele is fulladtunk; és valószínűleg nem sok vendég szokta az asztalon hagyott zsemléket szendvics formájában magával vinni. (És külön üdvözlöm Herbie urat, aki nagyon kreatívan minden Béla bácsi által szervezett étkezésen részt vett, az egyéb megerőltető programoktól viszont tartózkodott :-D)  Nem úgy mint mi, akik ha lehet 30 órát is belesűrítettünk volna egy napba.

Jól van, ennyi elég lesz, még jó hogy azt ígértem hogy rövid leszek…

………………………………………

És Regőtől is kaptunk képeket, a legjobb:

…………………………….

Köszönöm a gondolataitokat, hozzászólásokat. Lassan minden a helyére kerül (ponttáblázat, helyezések a dokumentumok között, további vélemények a Facebook csoportban,…) de a rend kedvéért egy pár sort még én is írok ide  –  a jövőben, lehet, hogy ezeket a beszámolókat ill. “utórezgéseket” teljesen átadom nektek és a Facebook-on menedzselhetitek.

Tehát:

Más sem tud ilyen nagy létszámú versenyt pusztán meghívásos versenyzőkkel, zsűrikkel, gördülékenyebben lebonyolítani nálunk. Ez persze gondolom nem vigasztal titeket a sok várakozásért, de visszamenőleg felment minket, szervezőket a korábbi győrújbaráti versenyek kapcsán.

Erős mezőny volt.

Örülünk Dani ezüst(érmes bokájának) érmének, Regő bronzának és mindannyiótok megharcolt helyeinek (Hanna 8., Panna 13., Berci 13., Bálint 15., Zalán 16., Bebe 5., Zsombi 9., Samu 5., Bánk 8.), bíróink kitartó, segítő zsűrizésének.

Köszönjük Zsuzsinak a… mindent!

Jó volt az esti séta.

Jó volt a szállás.

Jó volt Dani német nyelvű prezentációja a vívásról, pattogatott kukoricával, büfé hangulatban.

Jó volt a kaja.

Jó volt a túra.

Jó volt a torta.

Jó volt eldobni a fresbee-t. És megtalálni is jó volt.

Jó volt!