Ez volt az a mondat, amit a három napos edzőtábor alatt legtöbbször hallhattunk. Na meg az „Ülj le, csüccs!”-öt.
A pannonhalmiak meghívása először Pannának és Hannának , a két fantasztikus és zsírkirály kitartó tőrözőnek szólt , de végül az IQ-szintet jelentősen rontva Halász „Izé” „Dojka” is eljött Phalmára boldogítani a többieket ( Mindkét idézőjeles nevet Özsébtől kapta, izé = párbajtőröző ).
Az első délelőttön magabiztosan besétáltunk a főbejáraton a fiúkkal, amikor a portás utánunk szólt: „A kislányok a fiúk vendégei?” Az első edzés tíztől kezdődött. Kiss Tibor (a női tőr válogatott edzője), a szegediek vezetőedzője tartotta. Az edzés nagyon fárasztó volt, és hamar kiderült, hogy itt a precizitásra törekszenek. Ugyanez látszott az iskoláknál is ( Pannát Attila bácsi, pannonhalmi edző, Dorkát Bea néni, az Ukrán válogatott edzője iskoláztatta). Az edzéssel végezve felmentünk ebédelni. Délután a fiúk kérésére fociztunk (állítólag mi is). 16 órától Polgár Pali bácsi „1000 kitöréses” (becslés, akkor még nem számoltuk) edzése következett, aminek a végén (már kicsit nagyobb aktivitással) ismét fociztunk. Vacsorára „patkányos” melegszendvicset ettünk.
Másnap reggel fél hatkor frissen és üdén pattantunk ki az ágyból, hogy aztán még frissebben húzhassunk a hetes edzésre. Elkezdtük az egytusos körmérkőzést levívni, aminek persze nem lett vége úgyhogy reggeli és a mise után is folytattuk. A végére Hanna 9., Panna 10., Dorka 11. helyen állt. Azonos számú győzelmek esetén az elektromos szúrópárnánál nyújtott teljesítmény döntött. Még ebéd előtt levívtuk a nyolcba jutásért az asszókat. Dorka és Hanna is kiesett, de Panna bejutott!(A bejutás oka, hogy ellenfele berezelt és idő előtt hazament.:-)) Játszottunk „10 passzt”, és a vesztes csapat tálalta az ebédet a győztesnek (vagyis nekünk). Utána lementünk a faluba (bocsánat: város) fagyizni. Kisvonattal akartunk visszamenni, de lekéstük, szóval mászhattunk föl. Délután nagyon speciális (legalábbis nekünk az volt) bemelegítést csináltunk, aztán befejeztük a reggel elkezdett versenyt. Panna, Ábellel együtt, a 3. helyen végzett, Jánosa lett a 2., és Laci nyert. A vacsorafelszolgálásért megint játszottunk (és megint nyertünk). Este Tibi bácsi tartott nekünk egy kis beszélgetést a bíráskodásról. Utána megnéztük az új Pannonhalma filmet, amit amúgy Özséb végigkommentált (és igen, el lehet tölteni itt 3 napot, vagy legalábbis nekünk sikerült). Amíg Zsuzsa (Panna anyukája) meg nem jött értünk a bástyán voltunk a fiúkkal, Panna szerint a mezőn, ahol Ábelt fel akarták zabálni a hangyák, Özséb pedig egyfolytában azt mondogatta, hogy milyen szépen világít a Göncölszekér (amúgy egy csillag sem volt az égen…).
Másnap reggel háromnegyed 7-re érkeztünk (kicsit korán…), úgyhogy aludtunk az öltözőben, de egy takarítónő megzavart minket, aki kicsit máshogy látta a „reggel 7-kor lányok alszanak a fiúgimnázium öltözőjében” dolgot, mint ahogy az valójában volt. Fél 8-kor felmentünk reggelizni, majd késtünk az edzésről, amit Tibi bácsi tartott, és úgy elfáradt a kezünk, hogy szünetben mindenki a vállát masszírozta. Utána a fiúk könyörgésére megint fociztunk. Amúgy ezt a dolgot azóta sem értjük, hogy miért jó nekik, ha mi is focizunk, de tény hogy ebben voltunk a legaktívabbak. Hanna 2 gólpasszt is lőtt, Panna fejen rúgta Bandit, Dorka pedig fejelt egyet. (amúgy nagyon jó volt játszani, mert Mihálykó és Attila folyton azt mondogatta, hogy a lányoknak is passzoljunk, Csongor azt üvöltözte, hogy „jó, nagyon jó” „szép”, Özséb pedig bárhova is lőtted a labdát vagy azt mondta, hogy ez az ő hibája, vagy azt, hogy ez pont így jó (pl az is az ő hibája volt ha te kirúgtad a labdát a pályáról)). Egy alkalommal Özséb Hannának térden állva könyörgött, hogy legyen a csatáruk. (amúgy ez többször is előfordult, mármint a térden könyörgés, pl.: hogy menjünk előre a fagyisnál/az ajtóban) Ebédnél elköszöntünk Bea nénitől és Tibi bácsitól, akik hazautaztak. Utána elkövettük életünk legnagyobb hibáját, és nem akadályoztuk meg azt, hogy a fiúk meghívjanak minket fagyira és forrócsokira, de most már mindegy. Majd egyszer mi is meghívjuk őket. Az edzésről ismét késtünk egy kicsit. Ma már számoltuk a kitöréseket, de sajnos Pali bácsi nem volt elemében, és csak 66 jött össze, pedig 100-nál pezsgőt akartunk bontani. A végén egy csapatversenyt is csináltunk. Hanna és Dorka a Csongor nyertes csapatában volt, „Panni” (szintén Özséb-féle becenév) pedig az Özsébében. Az edzésnek fél négykor lett vége, de csak kilenckor indultunk haza.
Köszönjük a pannonhalmiaknak, hogy elviseltek minket három napig, Zsuzsának a vendéglátást és a fuvarozást, az edzőknek, hogy nem adták föl és megpróbáltak belőlünk vívót faragni, Konrád atyának, hogy szívesen fogadott minket, a Magyar Vívószövetségnek és Pali bácsinak, hogy állták a költségeket, és Attila bácsinak (apának), hogy bejuttatott minket. Ígérjük, hogy a sportcsarnok „megrongált” padlójának javítási költségeit adónk 1%-val támogatjuk. Jövőre is szívesen megyünk, ha hívnak (ez enyhe utalás volt…;-))
Hanna, Panna, Dorka
További képekre várunk… 🙂
Vélemény, hozzászólás?