Amilyen simán ment a felszerelések pályázat – már nálunk vannak a csereszavatos cuccok – olyan döcögősre sikerült a másik, találatjelzőkről ill. egyéb pénzekről szóló pályázat.
Mint írtam, közel 300.000 Ft-ot költhettünk volna el további technikai vívófelszerelésekre, ám a “feketeleves” a nyertes pályázók kihirdetése után jött.
Rendkívül rövid határidővel olyan igazolások, papírok beszerzését kívánták tőlünk, valamint egy 32 oldalas szerződésben olyan 5 éves elköteleződést, amit egyesületi elnökünkkel egyeztetve végül is nem vállaltunk (nem is tudtunk volna, mert nem hogy másnapra, de a következő hónapra sem jött volna össze).
Pályázathoz szokott embereknek ez lehet, hogy természetes, nekem nem fért bele a mindennapjaimba.
Pénteki budapesti utamon a Vívószövetség és baráti klubunk, az Angels is igyekezett a segítségünkre lenni, de a nem találtunk megfelelő megoldást, így lemondtunk a már megnyert (-nek hitt) összegről.
Egyetlen dolog vigasztalhat minket: olyasmit veszítettünk el, amit eredetileg nem is kerestünk, birtokoltunk.
Az eset nem példaértékű és nem is akarok ebből általánosítani: itt, most, ebben az együttállásban nem tudtunk élni a lehetőséggel.
Hajrá Vívók! Használjátok egészséggel az egyesületi kölcsöncuccokat!
A bácsi
Vélemény, hozzászólás?