A várakozásunknak megfelelően ismét hosszú nap volt az AEG GP 4. fordulója, fáradtan, de vidáman és élményekkel teli jöttünk haza éjszaka 🙂
A beszámoló néhány jól sikerült képpel (Robi) mesél és a tényekre szorítkozik, a részletes adminisztráció itt elérhető: Engarde service versenydokumentáció
Ha van még jó fotótok – a kicsikről semmink nincs -, kérlek küldjetek!
Flóra és Marci ketten képviselték a törpi versenyzőinket az egyéni párbajtőr mezőnyben (a többiek sajnos lebetegedtek), velük együtt “munkába álltak” a zsűrieink is: Laura, Berci és most már önállóan vezetett csoportkört Boldi, valamint Katát is bedobták a mély vízbe, így ő is segítségünre lehet ebben is. A délutáni műszakban Sára is dolgozott 🙂
Flóra csendes kislányként, kicsit elárvultan de nagyon okosan, figyelmesen vívott kicsivel s naggyal és a 6. helyen végzett.
Marci asszói egészen kivételesek voltak, kimondottan kevés, de jókor – olykor az utolsó pillanatban – adott tusokkal sikerült több táblakört is megnyernie a középmezőnyből indulva. Az elődöntőben is csak kevés kellett volna (10:9-re alulmaradt), a bronz mérkőzésen pedig már talán a fáradtság miatt nem is volt elég pontos, de a megszerzett 4. helynek is örültünk.
Bori és Petra ismét hűségesen ott voltak a serdülő lányok közötti nagyon színes – sok egyesületből jöttek – mezőnyben, itt még kevés sikerélménnyel, Petra 13., Bori 15. helyen fejezte be.
A tábla elején való gyors kiesésnek köszönhetően viszont még éppen be tudtak nevezni a nagyobbak közé a FreeForAll mezőnybe egyéniben és csapatban is. Itt már jobban jöttek a pontok és a csoportkörök is izgalmasabbak voltak. Persze szükségszerűen voltak találkozások a páston a klubtársakkal is, Katával, Laurával, Sárával és Bercivel. Na meg persze a versenyszámnak rangot is adó felnőtt korú versenyzőkkel 🙂
Velük több-kevesebb sikerrel, de mindenki megvívott és estére meg is lettek az egyéni erdemények: Berci 4., Sára 6., Petra 12., Laura 16., Kata 18., Bori 21. lett.
És még mindig nem jött el a “fegyverletétel” ideje, kezdődött a csapat…
…ahol a Talara (Kata, Laura, Sára) csapat tartalékjaként reméltem éremhez jutni (mivel fel sem öltöztem tisztességesen, talán meg sem érdemeltem volna), továbbá ott voltak vetélytársként a Bori-Laura-Berci alkotta: “Hát ezt nem tudom elolvasni” néven induló klubtársak. Mindkét csapat első köre győzelemmel, a második vereséggel végződött, így kerültünk a harmadik alkalommal egymással szembe a bronz éremért vívott küzdelemben. Itt pedig – számomra meglepetésként – a Bori-Petra-Berci: “Hát ezt nem tudom elolvasni” csapata lett a 3. helyezett. Igazi “egyik szemem sír, a másik nevet” szituáció, hiszen egy meglepetés is lehet kellemetlen és kellemes.
Végül is mosolyogva indultunk haza, főleg, hogy reményeink szerint mindenkit finom vacsora és vetett ágy várt – mint ahogyan az egész nap keményen dolgozó szervezőknek is köszönettel kívántuk!
Még egy-két gondolat: számomra a legszebb pillanatok azok voltak, mikor a háló mögött leülve, az egész csarnokot belátva itt is ott is láthattam a bíráskodó kék GYDSE-s gyerekeket, vagy vívóruhás, vidáman beszélgető versenyzőket. Kicsit öreges és szentimentalista szemlélet, mégis…
És persze őszintén gratulálok az elért eredményekhez és köszönöm mindenkinek a segítségét, akár fuvarozott, bíráskodott, tanácsolt, támogatott…
Ab
Köszönjük a beszámolót, nagyon jók a képek is! 😀