A december közepi hétvége igazi téli hangulatot és nem kevés havat hozott. Hóesésben keltünk útra mi is, hogy az eddigi legtávolabbi (hiszen sokáig Győrújbaráton rendeztük, majd Győrben, de az idén átadtuk a Kisbéren működő AvEnGarde Vívóegyesületnek a kezdeményezést) Mikuláskupán találkozzunk a régió “fiatal” (2004.01.01. után születettek) párbajtőrözőivel.
A népes mezőnyre való tekintettel több időpontban kezdődtek a korcsoportos asszók, így mi is több részletben érkeztünk – köszönjük Eszternek (Sáráék anyukája) és Szilárdnak (Lili apukája) az extrém útviszonyokban vállalt biztonságos szállítást. (mindig szoktam ilyen köszöneteket írni, de higgyétek el kedves szülők, őszintén örülünk a segítségeteknek, mert enélkül nem menne, szóval nem kötelességszerűen írom, hanem szívesen).
Az eredményhirdetések 4. helyig szóltak, így – bár van ígéretem a többi helyezésre, egyelőre még nem kaptam meg – több esetben is csak saccolni tudunk. Szokás szerint szeretnék pár mondatot hozzáfűzni 🙂
Julcsi a legfiatalabb mezőnyben már “öregként” és végre nem a legkisebbként vívott. Jól indult a nap, mint eddig mindig, jókedvűen is állt pástra. Hűségesen cserélgette az ellenfelekhez alkalmazkodva az 5-ös és 0-ás méretű tőröket, ami azért zavaró lehet, de szerencsére ő inkább örült a fegyver “könnyebbségének”. A táblára is jó helyre került, meg is nyerte az első 10 tusos asszót, ám a másodikban olyasmi történt, mint még soha: bal kezes ellenfelet kapott. Számomra is, és csak utólag derült ki, hogy még edzésen sem vívott a balkezeseinkkel, így saját magára hagyva ebben a helyzetben az adott 6 tusnak is örülhetünk. Valahol 5-8 helyeken fejezte be Julcsi a napot.
Nagyobbacska lányaink:
Laura, mint mindig, idézhetném a Julcsinál írottakat, szintén kuncogva kezdett, veretlenül került a táblára a saját csoportjából. Remélem, jól emlékszem – na ehhez kellene a dokumentáció – az első asszónak szintén örülhettünk, ami győzelmet hozott. Szólnom sem kellett, magától is rájött az aktuális ellenfélnek kör-szixtből adható meglepő találatokra. Következőre azonban megszorították és az elődöntőbe már nem juthatott be, valahol 5-8-ig (szerintem inkább az elején) fejezte be a versenyzést.
Kata úgy vívta végig a csoportköröket, hogy “találta” a tusokat, mindig az aktuális pillanatban, egy-egy villanással, néha szerencsével (jó vívónak az is kell!), de elegendőt adott, hogy legyenek győzelmek is. Konkrét elképzelés nem volt, hacsak annyi nem, hogy szeretett volna “valami eredményt” (ezt közösen szerettük volna :)) A tábla első és második asszója is hasonlóan zajlott, de mindkettő, és ez itt már fontos volt, Kata javára dőlt el. Ez már egyébként ekkor eredmény volt, mert Kata elődöntőbe került (ekkor már tudtuk, hogy Sára is ott van, örültünk, hogy eddig nem akadtak össze). A vívóversenyek egyik sajátossága, hogy jellemzően nem vívatják le a harmadik helyért szóló asszót, hanem két bronzot adnak ki. Mi is a zsebünkben, vagyis inkább Kata nyakában éreztük már ezt, de most az a kevés kivétel egyike volt, amikor meg kellett küzdeni ezért is.
A 3 x 3 perc második szünetében már 14: 8 volt az állás Kata ellenfele javára. Vesztett helyzetnek tűnt, csak valami egészen váratlan akcióval lehetett bármi kis esély is. És Kata ilyesmire vállalkozott: a nagyon is békés természetű vívónk – tanácsunkra, de azt nagyon okosan megfogadva és nagyon bátran végrehajtva – flash támadásokba kezdett. Ezek – mint a neve is mutatja – rendkívül gyors és kockázatos támadások, általában egyszerű kézmozdulattal, de elég sok energiát felemésztve, mert hozzá nagyon intenzív lábmunka társul. 14:13-ig jött Kata fel töretlenül az így adott tusokkal. Talán eddigre fogyott el az erő, mert ekkor, kihasználva ellenfele a támadások szünetét, maga indított támadást, amivel a számára szükséges győztes találatot bevitte. Így egy nagyon megérdemelt (és megharcolt) értékes 4. hellyel fejezhette be Kata ezt a versenyt.
Mondhatom, hogy ehhez képest Sára nagyon is kiszámítható módon menetelt a döntő asszó felé. Az elején úgy tűnt, hogy küzdelmesebb nap ígérkezik, de inkább csak ő nem melegedett még be, mert aztán végig magabiztosan vívott. A táblán első helyen, kiemeltként pihenhetett, amíg mások igyekeztek előrébb jutni. És valójában a döntő is kevésbé volt izgalmas, mint Kata asszója. Sára – úgy, ahogyan azt reméltem – simán nyerte meg az aranyat. Félre ne értsetek – szeretem az ilyen „egyértelmű” csörtéket versenyen, ha ilyen felkészült vívó képvisel minket.
A „legöregebbek” között a lányoknál Lili (2005.) képviselt minket. Elsőként fordult elő, hogy nem egy kategóriában vívtak Sárával (és hogy nem egymással vívtak az első helyért). Lilinek, mint ahogy fiainknak is, vegyes mezőnyben kellett vívnia, fiúk-lányok megkeverve és a díjazásban sem tettek különbséget. Ez most nem Lili napja volt: középmezőnyben került a táblára, itt az első kört magabiztosan vette, de az elődöntőbe jutás már nem sikerült. Ezek alapján 5-8. fejezte be valahol – szerintem Liliben több van, de ez most így sikerült.
Berci nagyon tudatosan készült erre a versenyre – az utóbbi hetekben több saját akcióval is próbálkozott. Mivel ezekbe beavatott, így, mint külső szemlélő is láthattam, hogy valóban igyekezett ezeket végrehajtani. Sőt, végre is hajtotta, Az, hogy nem mindig működött, inkább azon múlott, hogy nem is működhet mindenkinél: legalábbis egy szekund (felülről) ütés után egy csuklóra dobott szúrás – ami vele egymagasságú vívókig szépen végrehajtható volt, a magasabbaknál már inkább kiszolgáltatottá tette az alkarját. Ő maga is érezte, hogy változtatni kellene, de egyelőre kevésnek bizonyult a begyakorolt készlet – minden esetre a tudatos vívás – ami egy szint után elkerülhetetlen – terén egy nagyot lépett előre. Helyezést, dokumentáció hiányában nem tudunk.
Domi ismét lelkesen vetette magát a küzdelmekbe és többször is megszorongatták. Leginkább az Angels-es, szerintem is jól vívó, Panni, akit végül a csoportkörben sikerült 5:4-re legyőzni. Összességében 3. helyen került a táblára, ami jó helynek számít. Itt az első kör is simán megvolt, ám az elődöntőbe jutáshoz ismét összeakadt Pannival. Ráadásul technikai okok miatt idegen tőrrel kellett vívnia – ezt a problémát megoldhatja egy tartalék fegyver 😊. A kezdeti vezetésből egál, majd az ellenfél vezetése lett, ami az utolsó pillanatokig fennállt. Az egyébként eredményesnek bizonyuló hajrá már későn indult: az egyre fogyó időben mind gyorsabban és így kockázatosabban kellett a tusokat adni, aminek az eredményeként végül 15:13-ra (hasonló dinamikájú meccsen, mint Kata) 3 másodperccel az idő lejárta előtt kikapott Domi. Ezzel az elődöntőből sajnos kiesett és 5-8. helyezésekből kapta valamelyiket.
Ügyesek voltatok gyerekek, jó hogy eljöttetek!
És még egy nagy szeletet kiharaptunk ebből a képzeletbeli “versenytortából”: három vívónk is az elsőtől az utolsó pillanatig bíráskodott. Gergőről tudtam, hogy menni fog neki, de Regő és Bebe – az egyébként sem alacsony – elvárásaimon felül teljesített. 5 óra intenzív figyelem és vezénylés, végig felelősséggel nagyon fárasztó. Örülök, hogy vállalkoztak rá és hogy ilyen szépen helytálltak. Köszönöm, a rendezők nevében is!
Estembe jutott: – várjuk az eredményeket
– talán lesz pár kép is
– használjátok ki, mikor balkezeseink (Merci, Bálint) itt vannak edzésen!
– beszéljünk a zsűrizés feltételeiről, ha másnak is van hozzá kedve, tanulhatunk is róla többet
– következő versenylehetőség: Húsvét Kupa, Győr
Ab.
Vélemény, hozzászólás?