Kedves Vívók, Szülők!
Nagyszerűek voltatok, Vívók, Szervezők!
Őszintén mondom, hogy kiváló mozdulatokat, villanásokat, nagyszerű hozzáállást tapasztaltam a versenyzőktől – tényleg minden várakozásomat felülmúlta, az összes meglepetésével együtt.
Gratulálok nektek!
És akkor kicsit részletesebben nézzük (ahogyan én láttam) először az idősebb újoncokat és gyerekeket (ezek a korosztályos kategóriák a vívásban)!
Miután a bőrömből nem tudok kibújni, így olyan módon fogok őszintén véleményt nyilvánítani, mintha egy “nagy” versenyen minősítenélek titeket, de persze nem szabad elfelejtenünk, hogy itt most csak a páston való mozgás, meg a fegyvertartás volt, amit tőlem tanultatok, minden más belőletek jött (esetleg ellestetek mozdulatokat vagy meghallgattatok tanácsokat). De pontosan ezek lesznek az alapjai majd a vívóvá válásotoknak, mert ahogy Giulio Tomassini olasz vívómester (a hétvégén tart Bp.-en edző-továbbképzést) is írja:
‘Véleményem szerint, vívást oktatni annyit jelent, hogy „szeretjük”
tanítványainkat, tudjuk őket meghallgatni, megérteni, kipróbálni,
megengedjük, hogy saját elképzelésük által is fejlődjenek,
abból tanuljanak, valamint azt, hogy kijavítsuk saját és tanítványaink hibáit.’
Szóval ennek a jegyében, csakis az épülésetek szolgálatában fogalmazok meg mindent, és továbbra is a legfontosabb: mindannyian igazán szuperek voltatok!
Nagyon “harcos”, fiús és termetre nagy csoport volt az idősebbeké, így Évikének, mint kis termetű vívónak bizony nehézséget okozhatott a hosszabbak elérés. Jól jött, hogy akár tudatosan, akár kényszerből, de precízen, pontosan adta a csuklószúrásokat az ellenfeleknek. Ez igazi párbajtőrös hozzáállás! Hogy csak pár győzelmet hozott, az talán a fáradásnak, meg annak köszönhető, hogy ezt majd csak eztán tanuljuk, amikor is változatosabban és váratlanabbul lehet végrehajtani, akkor nem tudnak az ellenfelek ezekre felkészülni.
Babett kezdeti szorongása, esetleges félelme szerencsére idővel oldódott. Ebből adódóan, meg talán mert meghallotta a tanácsokat és kicsit előrébb nyújtotta a fegyveres kezét, a kezdeti középmezőnyből a táblán az élvonalba sikerült felküzdenie magát. Jó alkatú, lelkes és okos vívó lehet belőle 🙂
Laci nem hazudtolta meg magát: a bajnokságon, csakúgy mint edzéseken higgadt fegyelemmel tette a dolgát. Szerencse, hogy beszéltünk, mert különben sem az arca (vívómaszkban persze amúgy sem látni semmit), sem a megjelenése nem árulta el, hogy egy küzdő sportolóról van szó, csak mikor pihenő volt, láttam, hogy bizony mint mindenki, ő is keményem megizzadt a munkában. Ha sikerül gyorsítani az is hozhat több győzelmet, de talán inkább a fifikás és pontosan begyakorolt és végrehajtott akciók lehetnek az ő erősségei (gondolom ilyen konkrét akciókat tanácsolt nagy Laci is a bátorítás mellett).
Flóri teljes vívóöltözékben lépett pástra és ehhez méltón, a mindig huncutságot rejtő kis fickó taktikus, a tanácsokat meghalló és megfogadó, támadó szellemű ellenfélnek bizonyult. A kéz-mozdulatokat kell majd kicsit szűkíteni, jobban kordában tartani. Ne használhassa ki más az egyébként élénk, jó mozgású de a széles (kaszáló) kézmozdulatok miatt sebezhetővé váló gyenge pontokat!
Peti is ügyesen élt az alkata adta lehetőségekkel. Legidősebb lévén higgadt, megfontolt és eredményes küzdelmekben gyűjtötte a győzelmeket és így legeredményesebbként fejezte be a csoportkört. A tábla szakasz végére talán elfáradt…, nem tudom. Meg persze a többiek is magukra találhattak idővel. Mindenesetre örültem hogy szívesen és teljes odaadással vett részt ebben a játékban 🙂
Domi támadó szelleme az ügyességgel és fáradhatatlansággal párosulva meghozta a gyümölcsét. Valójában inkább majd “elvenni” kell belőle – kevesebb fizikai ráfordítással is meg lehet oldani ezeket a helyzeteket és akkor más területekre (hosszabban vagy kreatívabban) lehet a felszabaduló energiákat csoportosítani.
És akkor lássuk a csibékből, bambikból és tőrpicikből álló másik csapatot!
Az első csörték Laura és Sára, valamint Julcsi és Kata küzdelmei voltak, ezeket láttam is: gyönyörű iskolaszerű vívólépésekkel szép távolságtartás, egy-egy illedelmes, lányos finom, formailag tökéletes kitöréses támadás, kevés tényleges találat. Így indult, de aztán ahogy telt az idő, ki-ki kezdte megtalálni a saját stílusát, erősségét és fel is bátorodtak a lányok jobbára.
Laurában (és nem Petra! – szerintem egy életre megtanultam :)) minden megvan, ami ahhoz kell, hogy jó vívó legyen: figyelmes, fegyelmezett, igyekszik pontosan végrehajtani a feladatokat. Jó mozgású, rugalmas, kellően gyors… mindezeket kell jobban szabadjára engedni és akkor még élvezetesebb lesz a csörte. Az a fajta huncutság, ami néha edzésen előbújik – és ott nem annyira hagyom kibontakozni -, az itt megengedett, sőt, meglepő, váratlan eredményt hozhat. Csakúgy, ahogy majdnem a teljes csoport, szép, kiegyenlített teljesítménnyel küzdötte végig a bajnokságot.
Kata, ahogy sokszor a játékban is, most is Laura mellé állítható. Talán a barátságból, egymásra-hatásból adódik, hogy szinte minden ugyanúgy igaz rá is, mint Laurára. Talán ő többet mert a “huncutságból” most kiengedni és a felszabadultabb belső egy támadóbb, kezdeményezőbb vívást is eredményezett. De az az érzésem, hogy még Katában is több van, mint amit eddig megmutatott (vagy a végére a fáradtság fogta vissza) 🙂
Sára ennek a leány “háromtestőr”-nek a harmadik tagja (hiába, úgy fest, ez a 2006-os nyárvégi évjárat ilyen, de micsoda leány párbajtőrcsapat lehetne belőlük): a kezdeti visszafogottság viszont talán benne oldódott fel a leggyorsabban. Ügyes, gyors, leleményes, keze-lába együtt és kellően támadó szellemű. Ezt igazolta – méltán – a veretlenül befejezett csoportkör is… a táblán meg: a vívásban is vannak meglepetések:
Julcsi az első küzdelemben megkérdezte, hogy akkor most végül is ki, mikor szúrhat. Szerencsére időben megtudta, hogy bárki, bármikor és bár a csoportban mindent elvesztett, de egyre több tust szúrt (utoljára már csak eggyel maradt le a győzelemről) és a példaszerű lábmunka mellett egyre többet használta a kezét – meg a fejét! Nem hallgathatom el, hogy Berci (tesója és menedzsere :)) kezdeti “ronts neki” tanácsai nem vezettek eredményre. A nagyobb lányok okosabb tanácsai hozták az első pontokat (pontosabban, hogy azokat Julcsi megértette és megvalósította). Aztán a szünetben Berci megtanított neki valamit – nevezzük ezt most egyszerűen körszúrásnak, körhárításnak – , esetleg még más is történt, amit nem tudok, de Julcsi a táblavívásban a legrosszabb pozícióból végigmasírozott az első helyre! Szerintem neki is érdemes megmaradnia a vívásban 🙂
Illendőség szerint a lányokat előre vettem, de van még két fiatal nem utolsóként – a két bronzérmes – , de a végén.
Zalán apró termetét fiús harciassággal, nagyon precízen végrehajtott támadásokkal ellensúlyozta. Egyetlen felesleges mozdulata sem volt és ez a csoportban nagyon sikeressé is tette. A fáradás azonban – meglátásom szerint – épp ezt az összeszedettséget kezdte ki (kicsit hosszabb lett az egész bajnokság a tervezettnél és a 750 grammos nehéz fegyver súlyát, a fáradásból adódó hátrányokat a legkisebbek érezhették meg leginkább) és így a verseny második felére ez az erénye megcsappant. A táblán kiemeltként kezelt kisfiú aztán összetalálkozott a megtáltosodott kislánnyal, amiből most Julcsi jött ki győztesként.
Botond táncból hozott összeszedettsége küzd a belőle fakadó sziporkázó, izgő-mozgó alkattal. Valószínűleg még több idő kell, hogy ezt a vívó (mű)mozgásformát is otthonosan elsajátíthassa. Meg az ilyen “kajluló” legényeknek amúgy is meg kell tanulniuk a saját határaikat újra és újra kiigazítani, utánaállítani. Ráadásul egy ilyen vívómaszkban – még ha Boti saját sisakjában vívott is 🙂 – eleve kevesebbet lát az ember, amíg ezt nem szokja meg, még furább. Határozott, bátor hozzáállással a páston (mint ahogy az edzéseink játékaiban részt vesz), céltudatos, pontos hozzáállással még élvezetesebb lesz a vívás.
Lili – hiányoztál, biztosan élvezted volna te is ezt az alkalmat, de az edzéseken tapasztaltak szerint úgy gondolom: megálltad volna a helyed te is a bajnokságon!
“Öregek”… köszönöm a hozzáállásotokat, különösen, amit kértem: az őszinte emberi odafigyelést, gondoskodást, tanácsokat, együtt örülést-búsulást. (Az természetese volt számomra, hogy szakmailag kézben tartottátok a lebonyolítást)
Vívóedzői legszebb élményeinek egyike volt a mai este és azt hiszem, egyben a kezdők teljes integrációja is megtörtént, egy csapat vagyunk!
Köszönöm!!!
Minden hozzászólást szívesen veszünk, vívótól, szülőtől egyaránt (ha nem így érzitek, ahogy én, akkor is :))
ABÁCSI
Vélemény, hozzászólás?