Két rangos vívó eseménynek is otthont ad a hétvégén GY-M-S megye: egyrészt Kard Világkupa lesz Győrben, másrészt Mikulás Kupa Győrújbaráton 🙂
A Kard Világkupa plakátját lentebb találjátok, én a szombati napot javaslom látogatásra (ingyenes). Ma (csütörtökön) edzésen mesélek majd egy kicsit arról, hogy mit érdemes figyelni egy ilyen versenyen, de lentebb erről is leírok pár gondolatot.
A Mikulás Kupa “nagyjait” 8.15-re várom, “aprajának” 9.00-kor kezdődik a megmérettetés (pontosan, tornacuccban jelenjenek meg a résztvevők). A régi vívók vezetésével, több állomáson adhattok számot arról, amit eddig megtanultatok, ill. sok új dolgot is kipróbálhattok. A kb. 45 perces próbatételen kap egy kis helyet a versengés is és természetesen 10.00 órakor, a nagyok versenyének megnyitóján eredményhirdetést is tartunk.
A karaktervívók versenyének szabályismertetése után 6 páston folynak majd a küzdelmek. Két csoportkör és egy direkt kieséses tábla fér bele előreláthatólag a napba, számítva a meghívott vendégeinkre is.
Legkésőbb 14.00 órakor át kell adnunk a termet, aztán mehetünk megnézni Áront 🙂
Minden kedves vívómat szeretettel várom!
Mit kell tudni a vívásról, mit figyeljünk?
A vívóversenyek megértéséhez szükséges a vívás szabályainak ismerete. Az amatőr nézőknek nehéz egyszerre követni a vívók gyors mozgását, az akció során kigyulladó lámpákat, majd az ezeket értelmező-magyarázó bíró ítéletét.
Ahhoz, hogy követni tudjuk, hogy mi is történik a páston, célszerű csak egy vívó mozgására koncentrálni: ekkor látni fogjuk, ki kezdte az akciót (ki volt a támadó), és ki a védekező. A megtámadott vívó a fegyver segítségével (és hátrálással) hiúsítja meg ellenfele támadását – kardban és tőrben, és „válasz-támadással” (parád-riposzttal) él. Párbajtőrben nagyon gyakori a közbetámadás, vagy feltartó szúrás.
A bíró, ha találatot lát – megállítja a küzdelmet – és értékeli a támadást, illetve a visszatámadást; ennek alapján eldönti, hogy ki adott találatot, majd jelzi a mérkőzés pillanatnyi állását.
Kezdetben a két vívó – a felálláskor négy méterre –, biztonságosan messze van egymástól; a küzdelem során később, taktikájuknak megfelelően, közelebb kerülve egymáshoz támadhatnak, illetve úgy csinálhatnak, mintha támadnának (áltámadás). Ezzel igazi szándékukat, főleg annak pillanatát rejtik el, így meglephetik ellenfelüket. Ha ez nem sikerül, megfigyelhetjük, miként igyekszik a vívó ellenfele riposztját hárítani, hogy aztán további támadó cselekményt hajtson végre.
A vívó az előkészítő mozgás során az ellenfél gondolatait próbálja „kitalálni”, azokon próbál túljárni, hogy alkalmas pillanatban (ezt a vívók tempónak nevezik), támadással meglepje ellenfelét. Saját szándékát ugyanakkor lepleznie kell. Erre szolgálnak a különféle cselek, áltámadások, amelyek az ellenfél félrevezetésére szolgálnak. Amikor vívómérkőzéseket nézünk, próbáljuk a megfigyelt mozgásokból a vívó szándékára következtetni: mikor fog vívónk támadást indítani, hol fogja befejezni stb. Így a kezdetben bonyolultnak tűnő vívóakciók fokozatosan értelmet, és egyre nagyobb örömöt jelentenek számunkra, sőt talán így lassacskán azt is megértjük, miért üvölt egy–egy vérmesebb vívó az idegfeszültség felfokozott pillanatában…
Vélemény, hozzászólás?